Életmód
I. Mozgás
Miért mozogjunk? Fogyás vagy erőnlét?
Hogyan, és hogyan ne mozogjunk?
Milyen mozgásformát válasszunk, mely szempontok alapján?
A 25. esetleg a 30. órába illesszük-e edzésünket?
Ezekre a kérdésekre a teljesség igénye nélkül írok le néhány gondolatot szakmai tapasztalataimból, saját életemből, és mások életéből merítve.
Legfontosabb lépés: olyan mozgásformát találni, amelyben örömünket leljük. Kihívást jelent, és sikerélményhez juttat.
Gondoljuk át, és tájékozódjunk alaposan, mielőtt belevágunk! Ha mentálisan rákészülünk, könnyebb lesz megtenni az első lépéseket!
Érdemes olyan mozgást választani, melyet képesek vagyunk beilleszteni hétköznapjainkba, és nem jelent extra nehézséget a rendszeres megvalósításuk. (felszerelés, helyszín, ár, időszakos tevékenység, teljes ráfordított idő stb.)
Legyen az versenyszerűen űzött vagy hobby szintű mozgás, mindkettő alapvető feltétele: a rendszeresség. Képezzen az életünkben olyan pontot, amelyre bátran támaszkodhatunk akkor is, ha életünk egyéb fontos pillérei megváltoznak (elveszítünk valami számunkra fontosat, hosszú és terhelt időszak a munkahelyünkön stb.)
Már néhány hónap után függőkké válhatunk. Ez az életvitelszerű mozgás egyik jótékony velejárója. Egy hét kihagyás után elvonási tüneteinkre nyugodtan támaszkodhatunk – sokkal könnyebben lendülünk bele újra!
A mozgás kikapcsolódás. Feszültségoldó. Utána képesek vagyunk másképp nézni 1-2 órával azelőtti nyomasztó problémáinkra is! Gyakran a megoldások a „fárasztó” edzések után merülnek fel bennünk.
Az intenzív, kimerítő mozgás gyakran fáradtságűző! Ennek a látszólagos ellentmondásnak az egyik kulcsa, hogy a mozgás idejére idegi-kémiai rendszerünk változása miatt, másképpen gondolkodunk és érzünk. „Átmosódik” az agyunk. Energiaháztartásunkat is a helyére rázzuk, fáradtan, de mégis feltöltődve folytatjuk, vagy fejezzük be a napunkat.
Mindig a saját tempónkhoz igazodjunk! Ne kényszerítsünk magunkra olyan tevékenységeket, melyek aktuálisan meghaladják testi-lelki erőnket. A kedvünk is elmegy, és hosszabb távon a mozgásbeli fejlődésünk egyensúlya is megbomlik. Egészségünk is károsodik (ízületek, izmok, immunrendszer, lelki nyomás), az örömöt jelentő mozgás törtetéssé válik. Hosszabb távban gondolkodva, „ésszel” építsük fel edzéseinket! Ilyenkor ízületeink és izmaink is „föledződnek” az adott tevékenységhez.
A rendszeres mozgás észrevétlenül életformává válik. Kívülről-belülről átalakít. Biztos alapot képez, és számtalan örömhöz juttat! Kapcsolataink is bővülnek, formálódnak, sok „hasonló” emberrel találkozhatunk.